A DUNAFERR Ifjúsági Szervezet mögött egy nehéz, megpróbáltatásokkal, belső és külső válságokkal egyaránt teli év áll. Nehezen induló bértárgyalásokkal, mely mellett még egy csoportos létszámleépítés lehetősége is ott lebegett.
Az acélpiaci helyzet a termelés felfuttatásával egy nyereséges év ígéretével kecsegtetett, ám hamar közbeszólt a Covid-19 világjárvány! Senki nem számított rá, de mindent felülírt! Vészhelyzet, gazdasági válság következett, amit a termelésben alig lehetett érezni, de a nyár végére elindult a lavina. Megkezdődött a kifizetések elodázása és a kollektív szerződés felmondása okán együttműködési válságba kerültünk a munkáltatóval. Mostanra már a pénzügyi válság mellett, a vállalatvezetésért folyó harcba keveredett szakszervezeti vezetők „kiutasítása” után, a társszakszervezet és a Dunaferrben folyó érdekképviseleti munka válságát kell, hogy átéljük.
Bármennyire szeretnénk, mi, az érdekképviseletek azt, hogy kik, milyen tulajdonosaink legyenek, vagy kik legyenek a vezetőink, eldönteni nem tudjuk, aligha van rá befolyásunk. Akarjuk vagy sem, ez a szerep mindig a tulajdonosoké lesz. Nekünk a ránk rótt feladatokat kell végeznünk, azokkal az eszközökkel és jogokkal felruházva, amiket kaptunk. S ha törvénytelenséget tesznek a fejünk felett, nekünk akkor is tagjaink érdekeit kell képviselnünk, másként abból jól, áldozatok nélkül, nem tudunk kijönni!
A törvényes keretek, a józanész határain belül kell cselekednünk, és még ezt is sokszor számon fogják kérni tőlünk munkavállatói oldalról és – sokszor keresetlen szavakkal és kíméletlenül – a munkavállalói oldalról egyaránt. Tőlünk, akik – még ha szívünk sokszor mást diktálna is – sokszor kényszerűen cselekszünk tagjainkért. Ám tűrnünk kell a kritikát, és tanulnunk kell belőle!
Az elmúlt sok-sok év kényelmessé tett bennünket, mert ilyen válságos helyzetben soha nem voltunk. Most nem így van! Cselekednünk és dolgoznunk kell! Vannak lehetőségeink, van remény a dolgok rendbetételére, s abba bele is kell kapaszkodnunk minden törvényes eszközzel. Reméljük, az eredmények igazolnak majd minket! Reméljük azt is, hogy azok, akik még hezitálnak, látják tenni akarásunkat és közénk állnak, ezzel segítve munkánkat.
Bízva abban, hogy ez a várakozásunk mielőbb beteljesedik, bízva abban, hogy szervezetünk tagjai átérzik mindezt, támogatnak és összefognak velünk azért is, hogy sokáig együtt tudjunk munkálkodni egy jobb életért, a jobb munkahelyekért.
Ebben a reményben kívánunk mindenkinek Boldog, Meghitt Békés karácsonyt! ….