2020. november 12-én elnökváltás történt a DUNAFERR Ifjúsági Szervezetben. A vállalat és a szakszervezet helyzetéről Romanoczki Istvánnal, a szakszervezet újonnan megválasztott elnökével beszélgettünk.

- Mindenek előtt gratulálok a megválasztásodhoz! Az, hogy szoros eredménnyel választottak meg, okoz-e törést a szervezeten belül?

- Köszönöm a gratulációt! Úgy gondolom a személyi kérdések csak annyiban fontosak a szervezeten belül, hogy ki mennyire tud agilis lenni, mennyit tud a közös célokhoz beosztásán keresztül hozzá tenni. Valóban, a szavazás során szoros volt az állás, de nincs, nem szabad, hogy lényegi kérdésekben megosztottság legyen. A választás után arra kértem az alapszervezeteket, hogy elkövetkező időben, ha lehet, mihamarabb üljünk össze a vezetőségi tagokkal, s beszéljük meg gondolataikat, a bennük megfogalmazódott kérdéseket az ifi működésével, vezetésével vagy akár velem kapcsolatban is. Ahol elmondhatom, én hogyan képzelem a működést és jövőt. Szeretném, ha olyan közös elképzelések mentén tudnánk dolgozni és tovább haladni, s amit ők és a tagságunk egyaránt támogatni tud.

- Milyen változásokat képzelsz el a DUNAFERR Ifjúsági Szervezet működésében?

- Úgy gondolom, a szervezet vezetését amiatt vettem át, mert alapvető hiányosságaink voltak. Például hiányoztak stratégia célok, amelyeket sajnos most kell kitalálnunk. Ami biztos, hogy a tagsággal egyeztettet elképzelések mentén s a jogszabályok adta lehetőségek között kell, dolgozzunk. A Munka törvénykönyve nem biztosít sok lehetőséget, és a munkáltatóval kialakult helyzet, a kommunikáció hiánya – melynek érdekében ugyan már most is tettünk lépéseket – tovább nehezíti a cselekvést. Szeretném javítani a társszakszervezettel való kapcsolatot is. Alapvető különbségek vannak köztünk, hisz a mi tagságunk más összetételű, mint az övék, így vannak témák, amelyekre mi kevésbé vehemensen reagálunk, de az együttműködés ettől még nagyon fontos. Ugyanazon munkahelyeken dolgozó tagjaink is vannak, így e partneri viszonyt szeretném minél szorosabbra fűzni.

- A kollektív szerződést felmondta a munkáltató. Hogyan tovább?

- Most az a legfontosabb, hogy a munkáltatóval kommunikálhassunk. A felmondott kollektív szerződést újra kell tárgyaljuk, hisz az február 14-én hatályát veszti, ami miatt a dolgozók juttatásaik nagyon nagy részét el fogják veszíteni. Lépéseket tettünk ennek érdekében is. Felvettük humán igazgatónkkal a kapcsolatot. Egyetértettünk az ügyben és kértük is, hogy a megromlott kommunikációt, a kapcsolatot állítsuk helyre, s ha lehet, tegyük rendszeressé, mert az elégedetlenségek megszüntetésére a rendszeres, korrekt és megfelelő tájékoztatás elengedhetetlen. Kértük, hogy az új kollektív szerződés tárgyalásával kapcsolatban a munkáltató és a szakszervezetek hozzanak létre egy háromoldalú munkacsoportot, mert a szerződést mindkét szakszervezetnek alá kell írnia. Ezekre ígéretet is kaptunk, így érdeklődéssel várjuk a folytatást.

- Nemrég a három volt vezérigazgató kritikus levelet írt a jelenlegi vezetésnek....

- A DUNAFERR Ifjúsági Szervezetnek a levél létrejöttében semmilyen szerepe nem volt. Nem ismerjük pontosan létrejöttének okát sem. Mi érdekképviselet, nem politikai szervezet vagyunk. Nem kívánunk semmilyen párt vagy pártpolitika mögé beállni, és politikai célú együttműködést sem tervezünk; Kifejezetten tagjaink és ezen keresztül a munkavállalók érdekeit képviseljük!

- Máshogy fogalmazok: hogyan látjátok a Dunaferr helyzetét?

- Azokból az információkból, amelyet a munkáltatótól kaptunk, úgy tudjuk, hogy a cégvezetés anyagi helyzete meglehetősen válságos, napról napra próbálja biztosítani a termelést. Ugyanakkor a piacon lenne igény a termékeinkre. A valódi okokról ugyan nem kaptunk információt, de a beszállítással, konkrétan az alapanyag ellátással vannak problémák. Nemrég például Záhonyban vesztegeltek nyersanyagot szállító vonatok, utóbb a DBK koszolótól nem kapunk elegendő kokszot. Gyártani tudnánk, megrendelésünk is lenne, hisz a világpiaci helyzet sem egyértelműen kedvezőtlen, mert vannak olyan acélgyárak, amelyek a koronavírus járvány miatt bezártak, s hiányukat a Dunaferr pótolhatná, így a termelést fel lehetne futtatni.

- Ebben a kiélezett helyzetben mennyire él még a dolgozókban a bizalom?

- A lojalitás még érezhető a gyár iránt, de a területek többségében rettenetesen elégedetlenek a dolgozók. A munka folyik, ezzel kapcsolatban még nincs gond, de már megindult egyfajta elvándorlás. Főképp olyan szakmákban melyek keresettek a munkaerőpiacon. Ha a bizonytalanság marad, s a morál tovább romlik, átléphet egy ingerküszöböt, komoly elvándorlást indítva el a jobb jövedelemmel, a kiszámíthatóbb bérfizetési fegyelemmel bíró munkahelyek felé.

Azért, hogy a helyzetet rendezzük, egyeztetett akciókat tervezünk a társszakszervezettel. Hogy pontosan milyen akciókat, az függ a vállalatvezetéstől függ. Ha megindulnak a kollektív szerződéssel kapcsolatos tárgyalások és megegyezünk, úgy e kérdésben elégedettek lehetünk a céggel. Viszont ha nem, akkor végig kell gondolni, milyen egyéb, törvényes lehetőségeink vannak, és minden torvényes eszközt használnunk kell tagjaink érdekében, s rajtuk keresztül a többi munkavállalóért is.

forrás: www.liganet.hu