Nincs jól a koronavírus-járvány következményei miatt a világgazdaság, annak részeként az acélipar sem. Ez alól ennek dunaújvárosi képviselője, a Dunaferr sem kivétel. Hogy miért nincs jól, azt nemcsak a járvány következményeinek köszönheti, hanem eddigi gazdálkodásának és az ISD csoporton belüli kötelezettség-vállalásának. A cégnél évek óta napirenden van a foglalkoztatás és a cég fennmaradása, működése szempontjából kulcsfontosságú környezetvédelem kérdése.

Közismert, hogy az acéliparban az uniós előírások gátat szabnak annak, hogy a Dunaferr közvetlen állami támogatást kapjon. Most a koronavírus-járvány „újabb fejezetet” nyitott ebben a témakörben is. Evgeny Tankhile­vich, az ISD Dunaferr Zrt. cégvezetője levelet írt a Magyar Kormány minisztereinek és a dolgozók felé is, felhívva a figyelmet az acél­ipari cég nehéz helyzetére.

Okok és indokok

E közcímben egymás után írt szavak a lényeget tükrözik, nem feltétlenül vannak köszönőviszonyban egymással. Az indokok érthetőek, a jelenlegi helyzetet tükrözik, de az is fontos szempont, hogy milyen okok vezettek ehhez. A cégvezető pontosan tudja ezeket. Evgeny Tankhilevich most mégis állami szerepvállalást sürget. Valóban fontos az állami szerepvállalás, de nem abban a formában, ahogy a cégvezető kérte. Leveléből kiderült, hogy hitelfelvétel elősegítését, állami beruházások kapcsán megrendeléseket kért, egy olyan intézkedéscsomagot, amit az Európai Unió abban a formában nem enged.

Hova lett a szén-dioxid-kvóta?

A szén-dioxid-kvóta megléte kulcskérdés egy iparvállalat gazdálkodásában. A Dunaferr ebben nem áll jól. Egyáltalán, mi is a szén-dioxid-kvóta? Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor pénzre váltott légszennyezettség. Hogyan is lesz árucikk ebből, ami a Dunaferr kötelezettségeinek egy jelentős részét adja? Minden cég januártól decemberig monitorozza szén-dioxid-kibocsátását, majd a következő évben, március végéig le kell adnia a mért adatokat. Ezek alapján, ha túllépte a kvótát, április végéig meg kell vásárolnia a hiányzó mennyiséget.

Ez a megoldás önszabályozó módon hajtja a cégeket afelé, hogy minél hatékonyabban és minél kevesebb CO2-kibocsátással termeljenek. Nos ez nem sikerül évek óta a Dunaferrnek, többi között a környezetvédelmi fejlesztések eddigi elmulasztása miatt.

Hogy az előbbi gondolatmenetet folytatva az indokok mellett az okokról is beszéljünk, ennek valós bizonyítéka az ISD Dunaferr 2018. évi beszámolójáról készült, ezidáig ismert „legfrissebb” könyvvizsgálói jelentés (amely nyilvánosan is elérhető – a szerk.). E szerint – a fejezet tárgyánál maradva – a vállalatvezetés 2018-ban nem képzett céltartalékot a szén-dioxid-kibocsátásból eredő jövőbeli kötelezettségek teljesítésére. Mindezek ellenére a mérlegadatokban több mint 10 milliárd forint adózott eredményt mutatott ki a cég, miközben a könyvvizsgáló véleménye szerint a Dunaferrnek tehát több mint 17 milliárd forint értékben céltartalékot kellett volna elszámolnia a konszolidált beszámolójában. Ha ezt megtette volna, akkor nem tízmilliárdos nyeresége, hanem hétmilliárdos vesztesége lett volna kimutatva. Ez utóbbiból így nem, amíg az előbbiből bizony megvan a lehetősége az osztalék kifizetésére a tulajdonosok részére. A részvényesek közgyűlésének döntése, hogy élnek-e ezzel.

A dolgozóknak és a szakszervezeteknek írt levelek

Igen levelek, mert a cégvezető nem egyet ír(atot)t. Igaz, nem arról, amiről fentebb szóltunk, hanem arról, amit ő jónak lát indokai alátámasztására. Sajnos tényleg nagy a baj, de ennek egy része a jelenlegi cégvezetésnek is köszönhető. Felelőtlenül gazdálkodnak a szén-dioxid-kvótával, amelynek eredménye már dokumentált formában is olvasható, kiszervezik vagy átszervezik az alapfolyamatokhoz, az értéklánchoz szorosan kapcsolódó tevékenységeket, megpróbáltak vagyonelemeket is eladni (az MVAE többmilliárdos budapesti épülete az egyik ilyen – a szerk.), szóljanak, ha valamit kihagytunk! És persze tovább gördítik maguk előtt a könyvvizsgálói jelentésben is jelzett korábbi évek több tízmilliárdos kötelezettségeit, amit itt most nem részletezünk. Szóval a koronavírus-járvány ebbe a környezetbe érkezett.

És ami számomra egyszerűen felfoghatatlan: a cégvezető a dolgozóknak április 7-én a cég havilapjában azt írja, „…továbbra is sok a megrendelésünk, és fegyelmezett munkával képesek vagyunk betartani a teljesítési határ­időket is.” Eközben – ahogy a cégvezető utalt rá – március közepén már elküldte levelét a kormány minisztereinek, indokait megfogalmazva… Majd április 28-án már úgy fogalmaz a cégvezető: „…a koronavírus-járvány okozta válsághelyzet miatt az acélipari piac leállt, emiatt drasztikusan lecsökkent a kereslet a Dunaferr termékeire.” Ezt így egymás után olvasva felmerül az emberekben, hogy a cégnek miért nincs tartaléka? És persze itt van a magyar állam, amely úgy adná oda a pénzt tulajdonrész-vásárlással, hogy azzal garanciát kapna a foglalkoztatásra és a környezetvédelmi fejlesztések megvalósítására.

Előkerült a karanténból a mi képviselőnk, Kálló Gergely is

Megszólalt a témával kapcsolatban Kálló Gergely ország­gyűlési képviselő is, a mintegy kétperces online üzenete második felében felmutatva Ev­geny Tankhilevich cégvezető dolgozóknak és az érdekképviseleteknek írt levelét. „Idéz” a cégvezető leveléből: ezek szerint „a nehézipar óriási nehézségekkel néz szembe, és ez hatással lesz a fizetésekre is. Ugyanakkor megjegyzi azt is (mármint a cégvezető a levelében – a szerk.) – amely talán a levél lényegi eleme –, hogy többször fordultak már segítségért a kormányzathoz. Nem alamizsnáért, hanem segítségéért…” A videóban képviselőnk fontosnak érzi azt is megemlíteni, hogy a Dunai Vasmű Dunaújvárosban található. Mi ezt tudjuk, és akit érint vagy érdekel a téma, nos ők is. Aztán nehéziparról már csak azok beszélnek, akik nem tudnak az iparágak között különbséget tenni, megjegyzem, ez nem volt benne a cégvezetői levélben. És az sem, hogy többször fordultak volna segítségért a Magyar Kormányhoz. No és persze egy befektető üzleti alapon gondolkodik.
Felmerül a kérdés, hogy képviselőnk eddig mit csinált, ha ő is a dolgozókkal együtt, a levélből értesült a Dunaferr nehéz helyzetéről? A választ pontosan tudják önök is a szavazófülkében leadott voksoktól függetlenül.

Gyurcsány eladta, Pintér bezáratja?

Hogyan is jutottunk idáig? A Dunaferrt 2004-ben privatizálta a szocialista Medgyessy-kormány, a kormánytag, majd miniszterelnök – később a pártját is eláruló – Gyurcsány Ferenccel a „fedélzeten”.

Elkótyavetyélték az állam vagyonát, ideértve az állami cégben tulajdonos akkor szocialista vezetésű Dunaújváros részesedését is. Így a magyar államnak és a városnak attól kezdve nem maradt lehetősége arra, hogy tulajdonosként vagy tulajdonostársként közvetlenül szerepet vállalhasson a cég működésében.

A Dunaferr privatizációs szerződésében foglaltak teljesítésének igazolása már a Gyurcsány-kormány ideje alatt történt. A városban élő emberek életminősége és egészsége szempontjából fontos környezetvédelmi előírásokra vállaltakat azonban mind a mai napig nem teljesítette a cégcsoport, miközben erre a jelenlegi kormány és Dunaújváros MJV előző fideszes vezetésű önkormányzata többször is felszólította a vállalat menedzsmentjét 2019 őszén.

A vállalat vezetése és a jobbikos Pintér Tamás azonban – akkor országgyűlési képviselőként, polgármesterjelöltként – a kormány és a fideszes önkormányzat által javasolt segítségnyújtást elutasította, sőt károsnak nevezte az uniós szabályozás miatt szóba jöhető állami résztulajdon-vásárlást, amivel egyébként a munkahelyek megtartását valamint a környezetvédelmi beruházások megvalósítását is el lehetne érni.

Fontos lenne az állami szerepvállalás

Valóban fontos tehát az állami szerepvállalás, de nem abban a formában, ahogy a cégvezető a levelében kérte. Lapunk többször megírta már az elmúlt egy évben, hogy a Magyar Kormány tevőleges szándéka, hogy a vasmű – adott esetben nehéz acélpiaci körülmények között is – működőképes legyen, a foglalkoztatási szint megtartása mellett a szükséges fejlesztések, közöttük kiemelten a környezetvédelem területén megvalósuljanak. Mindezt annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló európai uniós és a magyar költségvetés keretrendszerén belül segíthessen a cégnek. Éppen ezért kezdeményezte az ISD Korporáció érdekkörébe tartozó ISD Dunaferr tulajdonosi köre felé, hogy a leghatékonyabban úgy tudna segíteni, ha résztulajdont vásárolna a dunaújvárosi székhelyű cégben. A megoldásban az orosz tulajdonosi kör is nyitottnak mutatkozott, ami a 2019. október végén bejelentett 350 fős létszámleépítés február eleji gyors visszavonásában és későbbre halasztásában is megmutatkozott. A világjárvány miatt azonban lassabban haladnak a tárgyalási folyamatok a tulajdonossal.

forrás: duol.hu